Érzékszerveimben évtizedes lerakódások adják mindazt mivé lettem. Füleimben mászó zenék ringattak józanságomig. Szemeimben múlt lenyomatokkal nézek ki fejemből, hol bizalmatlanság ágai nőttek minden tapintásomon. Hazugságok átka ha sújtott, hallássérült lettem azonnal. Tekintetemre szürke hályogot kavartak színvak pártosságok. Mit oly erősen fogtam tegnap, mára renyhe elengedés lett, hallok negédes kampány dumát, látok közéleti himpellért ahogy téren szaval, miközben mocskos dolgait műveli. Ember! Nézz körül, úgy eszmélj,

Megosztás a facebookon

Firka lenne, no meg karcolat. Együtt a kettő pedig firkarcolat. Új fogalom, új műfaj. Kísérleti. Szokatlan, még ízlelgetésre szorul. A firkában biztos vagyok. Saját írásaimat ezzel megtisztelhetem. Csak odalökve, hányavetin, mi más lehetne. No persze, hogy nem regény, de még novella sem. Csupán bátortalan kis karcolat. Nyomába a nagyoknak hogy is léphetne, azok előnye behozhatatlan. A menők között még ministráns sem, maximum labdaszedő lehetnék, ha megszerezném egyszer a szükséges gyakorlatot. És mégis firkálni kell. Csak úgy magamtól. Már nem cetlire, hanem klavin, unalomból, spontán

Megosztás a facebookon